Hétvégén hazamentem Debrecenbe, hogy felhasználjam a rengeteg japán indigót, ami még a kertben nőtt, mert amennyire tudom, nem szereti a hideget, nem akartam, hogy teljesen tönkremenjen. Sokat elhasználtam, de még így is maradt egy adag, amivel már nem tudtam mit kezdeni.
Egy kevés dália is maradt még a mélyhűtőben, de sajnos arra nem volt elég, hogy egész motringokat fessek be vele, így úgy döntöttem, hogy összekombinálom a dáliát az indigóval. Sajnos nem minden úgy sült el, ahogy szerettem volna :-(
A japán indigóval való festésről már írtam korábban, most is ugyanúgy készült a festőlé. Annyit változtattam, hogy nem egyszerre tettem bele a lébe az egész motringot, hanem 3-4 lépésben, így az elején beletett rész sokkal sötétebb lett, mint a másik vége. Pl. ez a két motring is így született:
Egyetlen motringnál sikerült megmenteni a szép dáliás színt egy kicsit (ennél már próbáltam kilógatni a motring dáliás felét és úgy fixálni az indigós részt, de azért csak rácsöppent a citromsav és néhol foltos lett - szerencsére úgy is tűnhet, hogy direkt olyan...):
Mivel a dáliák elfogytak, én meg még szerettem volna sárgát, begyűjtöttem a kertből az összes sárga virágot, az egyik (fogalmam sincs, mi a neve, hosszú száron apró kis sárga virágai vannak) egész jó sárga festőlevet adott, amivel átfestettem a korábban beindigózott két motringot:
Ill. egy motringhoz pedig büdöskét használtam az indigó mellett:
Egy kevés szalaggyapjú is került a fazékba, ill. festőlébe:
És utoljára egy olyan kis motringocska, ami ugyan nem most hétvégén készült, de ahhoz is dáliát és indigót használtam korábban. Ezt meg úgy csináltam, hogy a sárgára festett motringot néhány helyen bekötöztem és így került be az indigós festőlébe, a kötözések helyén sárga maradt, egyébként zöld. Egy gond van, hogy emlékeim szerint ez a motringot még nem fixáltam a plusz citromsavas vízzel... Lehet, hogy meghagyom így, aztán legalább tesztelem, hogy mennyire is ereszti a színét.
Ügyes vagy nagyon, csak nézek!
VálaszTörlésKöszönöm :-)
Törlés