Jó régen nem írtam már ide...
Az idei első növényi festést azonban mindenképpen szeretném megmutatni :-)
A kamala növénynek (mallotus philippinensis) nem tudom igazából, hogy melyik részével festettem, mert por alakban vettem meg a festéket. Kicsit macerás volt az előkészület, először is bele kellett szórni a port a vízbe, és állni hagyni. Úgy tűnt eleinte, hogy a víz nem keveredik el a porral, de tényleg jót tett neki az állás, utána már egész jól felszívta a por a vizet. Nagyon lassan, folyamatosan kevergetve kellett felmelegíteni 90 fokra. Kicsit gyanús volt, hogy túl lassan megy a dolog, már vagy egy órája csak kevergettem, de még mindig csak 70 fokot mutatott a hőmérő, és jó ideje nem mozdult a mutató. Szerencsére észbe kaptam, volt otthon egy másik hőmérő is, és jaj, aszerint már túl is léptem a 90 fokot, vagyis elromlott az egyes számú hőmérő, remek. A recept szerint nem szabad 90 foknál többre melegíteni a vizet, mert akkor veszít a festőerejéből a kamala, de ezt már nem tudtam visszacsinálni. Elég mérges voltam a hőmérőre, hogy esetleg dobhatom ki az egészet... De azért csináltam tovább.
A fonalat be kellett pácolni timsóval, aztán jöhetett a festés.
Az első lébe két selyemkendőt és 25 dkg fonalat tettem, mind selymes fonal volt, mert állítólag a selymen a legszebb ez a festék. A festőlé barnás volt, nem sok remény látszott arra, hogy ebből valaha arany lesz... De a selymen tényleg az lett!! A fonalak inkább vörösesbarnásak lettek.
![]() |
csillogó arany selyemkendő |
![]() |
az első festőlével festett fonalak és az egyik selyemkendő |
A második és harmadik lében festett fonalak sokkal halványabbak lettek, inkább bézs mint arany lett az eredmény.
![]() |
jobbról a második és harmadik adag |
Összességében nem a legegyszerűbb növényi festések közé tartozik a kamalával való festés, de a selyemkendő annyira szép lett, hogy megérte a fáradtságot!
nekem tetszenek ezek a színek :) ügyes vagy!
VálaszTörlésGyönyörű!
VálaszTörlés